Búcsú..

-Szeretlek... - suttogtam neki nagyon halkan meg ne hallja.
Louis eltolt magától, majd a szemembe nézett.
-Sajnálom El,  de ez nem fog működni közöttünk... -mondta.
Hogy mi van?  Az előbb még ölelgetett most meg... Nem mondtam  semmit csak nagy levegőt vettem és elfordultam. Amikor ezeket elmondta nem sokkal később Eleanor jelent meg. Már tudom miért nem fog működni...
-Már mindent értek, vissza szerezted a ribancod! - nyeltem egy nagyot mikor ezt kimondtam neki.
-Igen visszaszereztem! Talán probléma? -csókolta meg Eleanort.
-Sok sikert! - vágtam erőse hátba Louist majd kivittem a csomagokat.
Könnyeim záporként hullottak az arcomról, majd hazasiettem. Vagyis nem is tudom hogy hova indultam, mert
abban a házban, ahol eddig éltem, Niall vette át a helyemet. Zoeval már több napja nem beszéltünk, és most szerintem nem kellene csak úgy beállítanom oda, ahol a szerelmével kettesben szeretne lenni. Tehát elindultam valamerre, de fogalmam sem volt hogy hova. Néhány perc múlva kiabálást hallottam a hátam mögül. Hátrafordultam, és Zaynnel találtam szembe magam.
-Mivan, mit akarsz? -kérdeztem könnyezve.
-Nem kellett volna kihasználnod Louist, és most nem lenne ez! -vágta a fejemhez.
-Én használtam ki Louist? Miért mit tettem? Tudtommal semmit! Vagy mégis? És én akkor erről miért nem tudok hm? Mivel bántottam meg hogy ezt kaptam? Mit ártottam neki? Egyszerűen csak szerettem! Ez olyan nagy probléma? Tudod mit? Elmegyek ebből a városból, mert úgy látom mindenki meggyűlölt. Fogalmam sincs mit tettem, de jobb lett volna ha ebbe bele se kezdek Louisval. Ő nem engem szeret, és nem is szeretett, és soha nem is fog szeretni. Lehet, hogy az elején azt hitte, hogy belém tud szeretni, de egy két éves kapcsolatot nem lehet csak úgy eldobni, azért, mert jött egy lány, aki esetleg szimpatikus volt neki. Elegem van abból, hogy nekem sosem jön össze semmi, és egy pasi sem állna le velem. Elegem van! Tudom, hogy nem vagyok egy szép lány, nincs jó alakom, nincs szép arcom, és nem vagyok tökéletes. De ki az? Senki! Tehát Louis élje csak az életét boldogan, úgy ahogy azt eddig tette. Nem haragszom rá, csak fáj, hogy egyszerűen kihasznált, én pedig hittem is neki. Nekem ez az első -és lehet hogy az utolsó- szerelmem volt, és végre csak boldog akartam lenni, de a sors nem ezt akarta. Inkább minnél messzebb elmegyek, csak ne kelljen szenvednem. Mindent megtettem, hogy elnyerjem a szerelmét, mégsem szeretett belém... -jöttek a szavak a számból megállás nélkül... Szegény srác köpni-nyelni nem tudott, de ki kellett adnom ezt magamból, úgysem tudnám senkivel megbeszélni.
-Viszlát Zayn. -fordítottam neki hátat, majd elindultam a balettstúdió felé. Az egyetlen hely, ahol jól éreztem magam, el kell hogy hagyjam...
*Niall szemszöge*
-Biztos vagy benne hogy szeretnéd? -simogattam a mellkasát, a szemébe nézve, és a válaszát vártam.
-Igen, nagyon szeretném! -harapott ajkaiba, majd ujjait végighúzta gerincemen.
-Hm, rendben. -vigyorodtam el, majd nyakát kezdtem óvatosan harapdálni, majd egyre lejjebb haladtam, mellkasánál megálltam.
-Írtó szexi vagy. -haraptam ajkaimba, mikor végignéztem tökéletes testén.
Válasz helyett hosszasan csókolt meg, majd átadtuk magunkat az élvezetnek...

Sajnálom.

Sziasztok! Köszönjük a több mint 1000 olvasót. Tegnap felkerült a blog előzetese, csekkoljátok. Regi & Julcsi. xx
*Zoe szemszöge* 
Már teljesen meztelenül feküdtünk egymás mellett és csak rajtam volt a döntést hogy folytatjuk vagy most megállunk és hagyjuk későbbre a dolgot.
-Niall.. azt hiszem... szeretném. -suttogtam.
-Teljesen biztos vagy benne szerelmem? - simogatta végig az arcom , gondolom biztatás képen.
-I-igen. De kérlek lassan... -suttogtam.
-Lassan fogom! - bólogatott majd kezeink össze kulcsolta a fejünk felett. Ő volt felül én meg alatta, szinte egész lényem eltakarta az ő hatalmas teste.
Nem tudom mi van velem, de tudom hogy szükségem van Niallre. Mellette teljesen biztonságba érzem magam.
Tyenál ezt nem éreztem, sőt tőle talán féltem is. De Niall mindig vigyázott rám hogy semmi bajom ne essen.
*El szemszöge*
Teljesen összetörtem, amikor ma szakított velem Louis. Egész nap csak sírok...
A szavai hallatán, amiket mondott nekem tényleg azt hittem szeret és soha nem hagy el.
Minden cuccomat összeszedtem, és lementem elköszönni.
Az anyukája nem nagyon akart elengedni és még kérte is hogy maradjak.
-Sajnálom, mennem kell. -öleltem át sírva Johannát.
-Kérlek maradj, Louis se gondolta komolyan! Szeret, nekem mondta! - könyörgött.
-Nem, egyáltalán nem szeretem! -mondta Louis.
-Miért nem szereted? Mit tett hogy nem? - értetlenkedett.
-Ne, hagyja. Már felfogtam hogy nem érdeklem Louist. Sziasztok fiúk. -öleltem át a többi fiút.
-Remélem még azért találkozunk párszor! - ölelt át Lou anyukája.
-Én is nagyon remélem. -néztem könnyes szemmel Louisra, aki csak röhögött rajtam.
-Na most már elég volt! - csapta tarkón Johanna Louist.
-Én tényleg sajnálom. -mentem az ajtóhoz szipogva.
-Kérj bocsánatot! -mondták Louisnak.
-Sziasztok. -mentem ki a házból.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.
-Igen? -fordultam meg.
-Kérlek, bocsájts meg! -néztem fel az illető zöldes kékes szemeibe, amik most csak úgy ragyogtak .
-Megbocsájtok... de te is tudod hogy nem csaltalak meg. -mondtam.
-Akkor az mi volt Zaynnel?!? - nézett rám értetlenül.
-Miután megfürödtem, bejött, és nem akart kiengedni! -mondtam.
-Értem. - motyogta el ezt az egyszerű rövid szót. Szerintem ebben az esetben nem is kellett volna mást mondania.
-Akkor én megyek. -indultam el.
-Maradj! - fogta meg a csuklóm majd visszahúzott.
-Biztos? -néztem fel rá.
-Teljesen ! - bólogatott majd mint a "menyasszonyt" úgy vitt be a lakásba.
-Köszönöm. -suttogtam, majd szorosan átöleltem, de ő nem viszonozta, ezért elengedtem.
-Nincs mit! - ölelt át végre ő is mire elmosolyodtam .

Előzetes

Hello, most nem egy új résszel jövünk hanem a blogunk előzetesével!
Nagyon szépen köszönjük Dorinának, nagyot tetszett és nagyon találó lett. :)

Reméljük mindenkinek elnyeri a tetszését, és ha tetszett akkor itt tudtok rendelni ti is!

Hadd magyarázzam meg.

*Niall szemszöge*
Örülök annak hogy Zoe megbocsájtott nekem, és hogy hagyta hogy megcsókoljam. Nekem nem csak szexre kell, hanem egy komoly kapcsolatot szeretnék vele. Imádom. Most már egyre jobban arra jövök rá hogy nem tudnék élni nélküle. Igaz még csak 2 hete ismerem és még magam se értem hogy szerethetem ennyire, néha már félek a saját érzéseimtől. Egyszerűen nem tudom hogy hogy történt, de pillanatok alatt beleszerettem, és nem akarom elveszíteni.
Kezeim végig vezettem a testén és a pólóját áthúztam a feje felett. Ő hirtelen maga elé kapta a kezeit mire én csak mosolyogva húztam el őket.
-Ne takard magad. Gyönyörű vagy! -csókoltam meg óvatosan.
-É-é-én nem is tudom mit mondjak! - nézett rám félve, mire én végig simítottam az arcát és kezeit összekulcsoltam az enyémmel a feje felett.
-Nem kell semmit mondanod, csak higgy nekem! -mosolyogtam.
Végig csókoltam az arcát majd lefele haladtam, a nyakán és végül a mellkasán.
-Biztos hogy szeretnéd? -néztem fel rá.
Bólintott egyet de láttam hogy kicsit bizonytalan. Nem voltam annyira biztos abban, hogy akarja.
-Figyelj, én nem erőltetem. Ez még ráér. -pusziltam meg a hasát, majd betakartam magunkat.
-De én látom hogy te nagyon akarod. - suttogta a mellkasomba bújva.
-Én csak akkor akarom, ha te is. -pusziltam meg a homlokát.
-Szeretném! - jelentette ki komolyan.
-Biztos? -tornyosultam fölé.
-Teljesen! - nézett bele a szemeimbe majd kezeit a hátamra vezette és pólóm felfelé kezdte húzni.
*El szemszöge*
-Olyan aranyos az anyukád. -mosolyogtam.
-Hát az én anyukám! - vonta meg a vállát nevetve.
-Látszik. -bújtam hozzá.
-Imádom. - nézett rám mosolyogva majd közel hajolt és óvatosan megcsókolt.
-Khm. -lépett be az anyukája, majd letette elénk a kaját.
-Köszönöm anya! - vigyorgott Louis mire én elnevettem magam.
Miközben ettünk, rengeteget beszélgettünk. Sokat mesélt magáról és az anyukájával való kapcsolatáról, családjáról. Amikor Louis anyukája elment aludni, kettesben maradtunk Louisval. Egymás karjaiban ültünk és csak élveztük egymás társasságát.
-Szeretlek! -bújtam hozzá miközben az "Utolsó Dal" című filmet néztük.
-Én is nagyon szeretlek! - suttogta miközben még közelebb vont magához.
-Én örülök annak hogy anyukád terhes. -mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
-Remélem végre egy fiú lesz! - nevette el magát majd egy puszit nyomot a homlokomra.
-Elmegyek fürödni. -álltam fel.
-Mehetek veled? - kapta el a karomat.
-Ez még túl gyors... -motyogtam.
-De hisz már úgy is láttalak! - könyörgött tovább buta érveivel.
-Nem baj. -pusziltam meg, majd felmentem.
Magamra zártam a fürdő ajtót. Azért a biztonság kell!
Miután végeztem Zayn jött be. Elém állt, és nem akart kiengedni. Louist láttam meg az ajtóba, aki idegesen jött be.
-Ti smároltatok! -ordított velünk.
-Louis, had magyarázzam meg! - kértem tőle finoman.
***
Louisval már 3 napja nem beszélünk, folyamatosan kerül ez miatt a félreértett dolog miatt. Bárhova megyek a házba, ő folyamatosan elmegy onnan...

Kellesz.

-Nem akarom hogy bármi bajod is essen! - simította végig az arcomat majd ő is mellém feküdt. Lassan összekulcsoltuk ujjainkat, meleg érzés fogott el mikor ujjai az enyémeket ölelték.
-Nyugodj meg, nem fog semmi bajom esni. -bújtam hozzá.
-Csak nagyon aggódom miattad! - simogatta végig az oldalam majd szembe fordult velem.
-De nem kell! -nyomtam egy puszit ajkaira.
-Menjünk be, kezdek kicsit éhes lenni! - mosolygott rám miközben feltápászkodott a törülközőről.
-Rendben. -mentünk be az anyukája után.
-Anya, csinálsz valamit enni? - kiabált Louis az anyukájának.
-Persze kicsim. Mit szeretnétek enni? -kérdezte.
-Hát mondjuk jól esne egy melegszendvics! - mosolygott Louis majd maga után húzva vitt a nappaliba.
-Rendben, akkor csinálok. -kezdte el csinálni.
*Zoe szemszöge* 
-Nagyon aggódom érted, ugye tudod? - néztem még mindig hogy nincs-e semmi sérülése vagy valamije.
-Zoe, nyugi! Semmi bajom nincs! -nézett a szemembe.
-Nagyon megijedtem hogy összeveritek egymást! - öleltem át és fejem a vállára hajtottam. Ölünkben megkerestem a kezeinket és óvatosan összekulcsoltam őket.
-De ne félj. Most már elment az a szemét! -szorította meg a kezem.
-Most megyek, bekötöm a csuklóim. - suttogtam neki. Felálltam a kanapéról és elsétáltam a konyhába hogy kivegyek pár kötszert.
-Segítsek? -jött utánam.
-Igen, kérlek! - nyújtottam felé a karom hogy segíteni tudjon rajtam.
-Rendben. -kötötte be kezeim, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Felnéztem a kéken csillogó szemeibe, ó istenem mikor rám nézett sokkal kékebb és csillogóbb szemei voltak. Helyben eltudtam volna ájulni az íriszeitől.
-Jól vagy? -lengette kezét előttem.
-Gy-gyönyörű szemeid vannak! - dadogtam el még mindig őt nézve.
-Köszönöm. -mosolyodott el.
Kicsit szégyenlősen nyomtam egy puszit az arcára majd elpirulva slisszantam fel a szobámba. Nem kellett neki sok, azonnal feljött utánam. Az ágyamon ültem ujjaimat tördelve. Elmosolyogtam rajta mikor benézett a szobámba.
-Bejöhetek? -kérdezte.
-Őm várj, mindjárt! - ugrottam fel és gyorsan elpakoltam azokat a ruhákat amiket Tye kiszórt tegnap este.
-Itt mi történt? -néztem körbe.
-Tye valami ruhát keresett! - sóhajtottam miközben szép lassan vissza pakoltam a textil darabokat.
-Hát jó. -sóhajtott, majd leült az ágyamra.
Gyorsan elpakoltam a ruhákat és mikor végeztem csendben leültem mellé. végig tanulmányoztam arcát, a kezeit, combjait és a felső testét. Minden egyes alkalommal arra jutottam milyen tökéletes. Amikor rám nézett elpirultam, majd elfordítottam a fejem. Megéreztem pár ujjat amint a pólómmal matatna így közelebb vontak magához. Lehelete a nyakamat csiklandozta. Az egész gerincem bele remegett mikor ajkait hozzá nyomta nyakamhoz.
-Szeretlek! -motyogta a nyakamba.
Mondatára egyre nehezebben vettem a levegőt, a pillangók ellepték a hasam és azt hittem ott rogyok a karjaiba. Éreztem hogy elmosolyodik, majd szívni kezdte a nyakamat, amitől felnyögtem. Remegő kezeim hátra vezettem hozzá hogy megtalálja az ő kezét. Mikor megfogtam a kezét a mellkasomra vezettem hogy megmutassam neki menyire ver a szívem. 
-Még hogy nem szeretsz. -vigyorgott.
-Senki, soha nem mondta hogy nem szeretlek! - beszéltem neki zihálva mert légzésem még nem állt a helyére.
-De igen édes. Te mondtad tegnap. -simította végig oldalamat.
-Az tegnap volt, nem értem hogy juthattunk odáig hogy ezt meg kell magyaráznom! - suttogtam miközben ő hátra húzott az ágyra.
-Inkább hagyjuk ezt a beszélgetést. -csókolta végig testemet.
Feljebb csúsztam az ágyon őt is magammal húzva. Karjaim a nyaka köré fonva csókoltuk egymást. Megint úgy éreztem boldog vagyok és semmi probléma nincs a világban.
-Kellesz! -búgta a fülembe.
-É-én? - nyeltem egy nagyot mire fel is fogtam mit mondott.
-Igen te! -csókolt meg újra, mire én elengedtem magam és rájöttem hogy ő is kell nekem.
Vágyakozom iránta, mert szeretem. Szerelmeskedni akarok vele, lehet több alkalmam nem lenne rá.
-Nagyon szeretlek. -nyúlt a pólóm alá, amitől még jobban felizgultam.
-Sz- szeretlek én is! - dadogtam össze- vissza tetteitől. Kicsit furcsán éreztem magam az miatt amit a testem produkált érintése után. Legelőször mindent túl gyorsan csináltunk és ezek az érzések elmaradtak.

Bántott?

*Zoe szemszöge*
El se tudtam hinni hogy lehet ekkora bunkó. Hisz szerettük egymást.. legalábbis én szerettem. Biztos vagyok benne hogy csak arra kellettem neki, hogy megfektessen... Tye legalább nem ilyen, ő törődik velem és igazán szeret. Csak akármennyire is vele vagyok még mindig szerelmes vagyok Niallbe. El kellene felejtenem őt, de nem tudom. Tye nem az esetem... És mindent amit mondtam Niallnek, nem gondoltam komolyan. Nagyon sajnáltam az egészet, csak össze voltam zavarodva. Tye jó fej, de csak barátként tudom elképzelni. Nem is tudom miért jöttem össze vele. Talán csak a bosszú vezérelt. Asszem fel kellene hívnom, és beszélnem kellene vele erről az egészről, addig amíg valami hülyeséget nem csinál. Nagy erőt venni magamon, ez volt a legnehezebb ebben a pillanatban. Pedig csak egy gombot kellene megnyomnom és már hallanám azt a bizonyos kicsengő hangot. Végülis megtettem... megnyomtam a gombot, és egy csöngés után felvette. Egy megtervezett beszéd volt bennem, de mikor meghallottam hangját egy szó se jött ki a számon. Könnyeim kicsordultak, össze-vissza hápogtam neki, egy értelmes szót se tudtam kinyögni. 
-Zoe, te vagy az? -kérdezte meg többször is.
-I-igen. - dadogtam neki ezt a legegyszerűbb szót.
-Hogyha megint szemrehányásokat szeretnél tenni, köszi, nem kell! -mondta.
-Gyere el! - kezdtem el sírni ahogy hallottam a hangját. Mikor megkértem hogy eljöjjön gyorsan kinyomtam a telefont hogy ne halljam ellenkezését. 
*Niall szemszöge*
Amint meghallottam hogy azt mondja hogy menjek el, azonnal elindultam. Nem telt bele 5 percbe se, már is ott voltam a háza előtt. Pont érkezésemkor távozott Tye, nem éppen a legboldogabban.
-Itt is vagyok! -mentem be hozzá.
-Niall, te vagy az? - kérdezte a fürdőből, majd oda szaladtam hozzá. Letöröltem könnyes szemeit mire ő szinte a karjaimba omlott.
-Mi történt? Bántott? -néztem aggódva.
-Utálom, összeveszett velem mert felhívtalak.. - sírt még tovább mire én elvittem a kanapéra, leültem, őt pedig az ölembe fektettem.
-De ugye nem bántott? -takartam be egy pléddel.
-Csak megszorította a kezemet! - mutatta lila csuklóit.
-Mindjárt jövök! -pusziltam meg, majd kirohantam, és még elértem Tyet.
-Mit akarsz? - nézett rám Tye mikor megfogtam a vállát.
-Mit képzelsz magadról? -löktem erősen a ház falának.
-Inkább te mit képzelsz? Ide jössz és neki löksz ennek a kibaszott falnak? - taszigálta a kezeim majd a földre lökött.
-Hogyha még egyszer hozzányúlsz Zoehoz, akkor a saját kezemmel végzek veled! -húztam be neki egyet.
-Állj már le haver! - lökött el megint mire én a földön landoltam. -Ezt mind megteszed azért a cafkáért? Nem is szeret!
-Igen, bármit megteszek érte! És ha nem szeret akkor mi van? Miért, téged szeret? Nem hinném azok után, amit tettél vele te szerencsétlen! -szorítottam a falhoz a nyakánál fogva, és itt már nem tudott ellenkezni.
-Tedd le, Niall! - éreztem meg két apró kezet a derekamon. Leengedtem Tyet aki a földre rogyott össze. Szembe fordultam a kezek tulajdonosával és csak két kisírt, aggódó szem párba ütköztem bele.
-Sajnálom... -csak ennyit tudtam kibökni, ugyanis Zoe hirtelen megcsókolt.
-Bántott? - kérdezte aggódva mire kezeit végig húzta karjaimon, gondoltam megakar bizonyosodni arról hogy nincs-e egy sérülésem se.
-Nem, nyugodj meg. -öleltem magamhoz, majd bevittem a házba, és ott folytattuk a beszélgetést.
-Biztos nem csinált veled semmit? - vizsgálta még mindig a testemet. Nevetve megfogtam a kezeit, megállítottam őket és a vállaimra tettem.
*El szemszöge*
-Louis William Tomlinson! -kiabáltam. -Utállak! -mentem utána a medencéhez.
-Sokan utálnak! - nevette el magát mire egyre közelebb jött hozzám.
-Ezen nem csodálkozom! -löktem bele a medencébe.
-Téged biztos nem! - mászott ki a medencéből, és csurom vizesen átölelt.
-Louis! -sikonyáltam.
-Igen bébi? -nevette el magát miközben berántott a  vízbe.
-Te teljesen hülye vagy! -nyomtam le a víz alá.
-Pont olyan mint te! - húzott magára és vizes ajkait az enyémre nyomta.
-Muszáj ezt itt? -ugrottak a többiek a medencébe.
-Nem muszáj nézni! - kacsintottam feléjük nevetve.
-Bárhova nézünk, mindenhol ezt csináljátok! -röhögtek.
-Fogjátok már be! - csapta le az egyiket Louis mire mindenki nevetésben tört ki.
-Louis itt van anyukád! -mutattak az anyukájára a többiek.
-Anya! - futott ki a medencéből majd az anyukájához rohant.
-Anyuci pici fia. -röhögtek a többiek.
-Haha, de viccesek vagytok! - nevetett majd megfogta az anyukája kezét és oda húzta hozzám.
-Öm csókolom. -szálltam ki a medencéből.
-Anya, ő itt a barátnőm! - karolta át Louis a derekam.
-El Evans vagyok. -nyújtottam a kezem.
-Örülök, El. - rázta meg a kezem az anyukája.
-Ti min röhögtök? -fordultam a fiúk felé.
-Semmin.- nevettek tovább.
-Semmin? -ugrottam be hozzájuk a medencébe.
-Édes a barátnőd! - hallottam meg Louis anyukáját.
-Ezt azért, mert kiröhögtetek! -kezdtem "harcolni" a fiúkkal.
-Ne, El! Hagyd abba! - kiabált Zayn ahogy lenyomtam a víz alá.
-Tudjátok hogy imádlak titeket! -nyomtam le újra Zaynt.
-Igen tudjuk, törpilla! - kapott fel Liam a hátára.
-Nem vagyok törpilla! -püföltem a hátát.
-Gyere cica! - vett most Harry a nyakába.
-Styles, tegyél le! -röhögtem.
-Dobod el a csajom! - kiabált Louis Harryre.
-Ne szó szerint! -sikonyáltam amikor beledobott Harry a vízbe.
-El! - kapott fel Louis a víz alól, arcomból eltörölte a vizet és kivitt a medencéből.
-Nyugi, jól vagyok. -köhögtem.
-Biztos? - fektetett le egy törölközőre.
-Igen. -köhögtem.

Elveszítettem...

-Louis, biztos hogy akarod? -kérdeztem.
-Ezt inkább én kérdezhetném tőled! - nézett rám aggódva.
-Én szeretném. -néztem fel rá.
-Akkor inkább menjünk a szobámba! - kulcsoltuk össze kezeinket és a szobába vitt.
-Rendben. -értünk a hálóba.
-Szerelmem, inkább csak próbálkozzunk! - ültetett le az ágyra majd leguggolt elém és kezeit az én kezemre tette.
-Ezt hogy érted? -néztem le rá.
-Csak megismerjük egymást, érted hogy hogyan. - kezdte el ujjait fel s alá húzogatni a combjaimon.
-Nem, nem értem. -játszottam a hülyét.
-Ne csináld El! - nevette el magát majd zöldes kék szemit az enyémekre emelte.
-De tényleg nem értem. -húztam fel magamhoz.
-Nem fog megtörténni, csak próbálkozunk. - suttogtam majd mellé feküdtem az ágyban.
-Rendben. -néztem őt.
*Niall szemszöge*
Mikor leparkoltam a ház előtt kinyitottam neki a kocsit. Nem mentünk még be csak neki dőlt a kocsinak.
-Elmondod mi a baj? -kérdeztem.
-Menjünk be! - fordította el a fejét a másik irányba.
-Csak szólók hogy a többiek is itthon vannak. -mondtam.
-Akkor menjünk hozzám. - suttogta majd eltolt magától.
-Rendben. -sóhajtottam.
-Vagy inkább majd haza megyek, te maradj a barátaiddal. - vette ki a táskáját.
-Persze, menj csak és szórakozz azzal a Tye gyerekkel! -csaptam be a kocsi ajtót.
-Igen, képzeld el jön hozzám és ő is megfog fektetni! - kiabált rám.
-Menjen csak. -mentem be a házba.
Dühöngve mentem fel a szobámba, magamra zártam az ajtót. Idegesen kifújtam a levegőt, majd teljes erőmből a falba ütöttem. Miért kell mindent mindig megnehezítenie. Én már teljesen úgy hittem hogy 
járunk. De nem érdekel, akkor csak menjen ahhoz a Tye gyerekhez, és legyenek boldogok. Na jó, ezt én sem gondoltam komolyan. Talán szeretem, szerelmes vagyok belé csak magamnak se tudom bevallani. Úgy döntöttem hogy elmegyek hozzá, de nem igazán volt jó ötlet. Természetesen az a Tye is ott volt, ráadásul ölelkezve feküdtek a hintaágyban. Megálltam az ajtóba és csak néztem őket ahogy egymás karjaiban feküdtek. A hideg kirázott a gondolattól hogy nem én vagyok mellette hanem az a nyomorék.
Eddig tűrtem a dolgot, de amikor csókolózni kezdtek, teljesen ideges lettem.
-Te mekkora egy ..... - nyeltem egy nagyot majd kirángattam mellőle Tye-t.
-Mit képzelsz magadról? -csattant Zoe keze az arcomon.
-És te mit képzelsz magadról? - kaptam el a kezét majd az én kezem is csattant az arcán.
-Utállak Niall, egy utolsó senki vagy érted? Soha többet ne keress, nincs szükségem rád! És igen, Tye a pasim, tehát akadj le rólam! -amikor ezeket a szavakat a fejemhez vágta, köpni-nyelni nem tudtam.
Csak megmeredve álltam Zoeval. Nem értettem mi ütött belé. Hisz pár perce még velem volt, velem csókolózott és azt mondta szeret.
-Hú... -fújtam ki a levegőt, majd inkább kisétáltam az ajtón.
Vissza ültem a kocsiba és fejem a kormánynak hajtottam. Sírni tudtam volna azért mert így történt de nem ment. szemeim teljesen szárazak voltak. Most már el kell fogadnom a tényt, hogy elvesztettem a legfontosabb személyt az életembe. Most már elhittem milyen rossz érzés. Régebben mikor a fiúk szakítottak a barátnőikkel sose értettem hogy miért vannak mindig rosszul. Hát most már értem.
*Louis szemszöge*
Igazából örültem annak hogy rajtakaptuk Harryéket a smároláson, mert így legalább nem kell tovább játszanunk azt, hogy Eleanor a csajom. Így végre azzal lehettem akivel eredetileg is akartam lenni. Sokkal jobb volt szerintem és ha Harry megakarja tartani akkor megtartja, engem nem érdekelt.
-Nem megyünk le a többiekhez? -kérdeztem.
-Még maradjunk egy kicsit! - simította végig meztelen hátam és jobban bújt  a takaró alá.
-Rendben. -pusziltam meg a feje búbját.
Magamhoz szorítottam, kezeim hosszasan húztam végig fedetlen bőrén. Selymes és puha tapintású volt.
-Ne, ott csikis vagyok! -nevette el magát, amikor derekához értem.
-Oh, tényleg? - vigyorodtam el majd köröket alkotva simogattam ujjaimmal.
-Louis, ne csináld! -csókolt meg nevetve.
-Mit ne csináljak szerelmem? - simogattam tovább a derekát majd kezeim lejjebb futtattam.
-Már mindegy. -húzott magára.
-Szeretlek! - támaszkodtam meg felette majd lenéztem a szemeibe.
-Én is szeretlek. -karmolta végig a hátamat.
-Ejha, igazi vadmacska! - vigyorodtam el majd fejem a nyakához hajtottam.
-Auh. -szaladt ki száján egy nyögés mikor nyakába haraptam.
-Csak nem fájt? - duruzsoltam  a fülébe szexin.
-De igen. -kulcsolta össze lábait a derekamon, majd hozzám dörgölőzött.
-Sajnálom bogaram. - mondtam sajnálattal a hangomban majd még szorosabban öleltem.
-Nem haragszom. -mosolygott, majd beletúrt a hajamba.
-Annyira imádlak, kis vöröske. - emeltem fel az ágyból majd magamra rántottam
-Héééééj. -dugta ki a nyelvét.
-Mi az? - nevettem el magam.
-Semmi. -rajzolt köröket a hasamra.
-Élvezed? - mosolyogtam rá, közben pedig megcsókoltam megint.
-Élvezem. -kelt fel a csípőmről, majd felvette a fehérneműjét.
-Elképesztően gyönyörű vagy! - néztem végig rajta mosolyogva.
-Nem vagyok az, de köszönöm. -vette fel a pólómat is. 
-Nem. -válaszolt, mire én engedtem egy pohárba vizet, és mikor nem figyelt, az egészet a fejére öntöttem.
-Ezt mos miért kaptam? - sikított fel, hajából csavarni kezdte a vizet miközben felém közeledett.
-Csak úgy! -futottam a kertbe röhögve.